Tȳdeūs, ĕī ou ĕos, m. (Τυδεύς), Tydée [fils d'Œnée, père de Diomède] : Virg. En. 6, 479 ; Hyg. Fab. 69 et 70 ||
Tȳdīdēs, æ, m. (Τυδείδης), le fils de Tydée, Diomède : Virg. En. 1, 97 ; Hor. O. 1, 6, 16 ; Ov. M. 12, 622.