tĭthÿmălus Plin. 26, 62, ou -mallus, ī, m. f. (τιθύμαλος), Samm. 841 ; 1106, et -mălŏn, ī, n. (τιθύμαλον), Ps. Apul. Herb. 108 ; tithymale, euphorbe [plante].