Mænălĭdēs, æ, m. (Μαιναλίδης), -lis, ĭdis, f. et -lĭus, a, um, du Ménale : Aus. Idyll. 12, 8 ||
Ov. Tr. 3, 11, 8 ; F. 3, 84 ||
Virg. B. 8, 31 ; Ov. Am. 1, 7, 14 ; F. 4, 650.